Tapasztalatok I. (képminőség, vaku, színek, torzítás)

A műszaki adatokból és a menüpontokból talán már kiderült, hogy kizárólag JPEG képek készítésére van lehetőségünk, amelynek az a legfontosabb jellemzője, hogy veszteségesen tárolja a képeket. Ez azt jelenti, hogy (elvileg) azokat a területeket, részleteket nem tárolják le, amelyeket a szemünk amúgy sem venne észre. Természetesen a tömörítés minőségétől függ, hogy mennyire tűnnek fel a részletek hiánya. A nagyobb tömörítés rosszabb képminőséget eredményez, de a fájl mérete is kisebb, azaz ugyanakkora memóriakártyára több kép fér. Mindenképpen meg kell találni a kompromisszumot, és a kép elkészítése előtt el kell dönteni, hogy milyen célra készül a fotó. Internetes, webes alkalmazásnál például erősebb tömörítés is elfogadható (sőt, szükséges, hiszen a modemes felhasználók nem fogják kivárni, amíg egy 1 MB-os kép letöltődik), míg nyomtatásnál a lehető legjobb minőségre kell törekedni (főleg akkor, ha nagyítunk is a képen).
A képfájl méretére még egy másik jellemző is igen erőteljes hatással van: a felbontás. A nagyobb felbontású kép értelemszerűen több helyet foglal. Megelégedhetünk a kisebb felbontással, ha csak a képernyőn nézzük vissza a képeket, de nyomtatáshoz itt is szükséges a nagy felbontás. Hozzávetőlegesen egy 1600x1200 felbontású képből nyomtatható jó minőségű 10x13 cm-es kép.

A Coolpix 2000 háromféle tömörítést támogat: Finom (Fine, tömörítési arány a legjobb felbontásnál 1:6), normál (Normal, tömörítési arány 1:15) és alap (basic, 1:31). Még az alap is elfogadható minőségű képet készít kellően nagy felbontás esetén, de azért már monitoron is felfedezhető, hogy eltűntek a részletek. A 640x480-as felbontás és alap minőség kombinációját viszont mindenképpen kerüljük, mert az elkészült kép semmilyen célra nem használható. Nyomtatni pedig csak a finom beállítással készített képeket érdemes.
A géphez 8 MB-os kártyát csomagolnak, ezen pedig a legjobb minőség esetén 8, a legrosszabb minőségnél pedig 160 képet tárolhatunk. Ez utóbbi használhatósága azonban erősen korlátozott. Egy 20 mp-es Quicktime film (Photo-JPEG formátum) pedig nagyjából 5 MB-ot foglal el. Érdemes beszerezni egy 64 MB-os kártyát, amelyre már megfelelő mennyiségű képet tudunk tárolni, és az ára is megfizethető (a CompactFlash szerencsére az egyik legolcsóbb memóriatípus).

Fájlméret és a tárolható képek száma a felbontás és minőség függvényében
Felbontás, tömörítés	méret*	8 MB-os kártya esetén*	64 MB-os kártya esetén*
1632x1224 Finom	950 kB	8	67
1632x1224 Normál	400 kB	20	162
1632x1224 Alap	170 kB	47	376
1024x768 Finom	500 kB	16	128
1024x768 Normál	210 kB	38	304
1024x768 Alap	100 kB	79	640
640x480 Finom	210 kB	38	305
640x480 Normál	90 kB	88	711
640x480 Alap	50 kB	160	1280

^*A tényleges fájlméret, és a kártyán tárolható fotók száma erőteljesen fotó témájától

A vaku középre fókuszált, 4 m távolságról a sarkok már sötétek
(kattints rá a nagyításhoz!)

Az érzékenységet tekintve a használati utasítás meglehetősen nagyvonalú: "kb. ISO 100-nak megfelelő (automatikusan ISO 400-ig)". A tapasztalatink szerint belső térben általában tényleg ISO 100-as érzékenységet választ az automatika (legalábbis az EXIF adatok szerint), míg a szabadban ebben az őszi-téli időben általában ISO 50-re állt be.
2-2,5 méternél kisebb távolság esetén jól használható a vaku, amely elsősorban a kép közepét világítja meg, nagyobb távolságok esetén érdemes kicsit használni a zoomot, így a sarkok fényerő csökkenése nem annyira észrevehető.

A párnatorzítás a zoommal megszüntethető (kattints rá a nagyításhoz!)

Nagylátószögnél közepes mértékű párnatorzítás tapasztalható, ezért ha megtehetjük, érdemes zoomot használni, mert így szinte teljes mértékben kiküszöbölhető ez a hatás.
Makró üzemmódban a maximális zoom kb. 1,5x-re van korlátozva. Ekkor valóban nem mehetünk a tárgyhoz a gyári értékként megadott 4 cm-nél közelebb, de zoom nélkül 2 cm-ről is sikerült éles, használható képet készíteni. Ez pedig nagyon jónak számít, különösen egy kompakt géptől.

A színek tökéletesek
(kattints rá a nagyításhoz)

A színek visszaadásával semmilyen kifogásunk nem lehet, viszont a gép bizonyos esetben hajlamos alulexponálni a képet, ilyenkor érdemes élni a fényerő-kompenzáció lehetőségével.